Buszos blog

Élmények, kalandok, mit, miért, hogyan, kivel.

Röviden

2020. szeptember 02. 16:07 - bthomyka

Felborítottam a felmosóvödröt...

Erre jönnek páran, akik keresztül gázolnak rajta, ez ugye előfordul. De hogy van aki magára locsol belőle, utána meg problémázik hogy getvás lett a ruhája... Állítólag ezt is nekem kellene megmagyarázni. Nem tűnik egyszerűnek...

Lazán kapcsolódik:
Tegnap láttam egy igen régóta működő autósiskola oktató-teherautójàn egy ábrát és feliratot: Tom macska bekötözve, mankóval. A felirat valami olyasmi lehetett, hogy sajnos én nem a ***** autósiskolánál tanultam.

Amennyire tudom, semelyik másik autósiskola nem kezdett el problémázni ezen. Ki tudja miért...

Szólj hozzá!

Memories vs reality

2020. augusztus 25. 11:06 - bthomyka

Néha eszembe jut, mik történtek körülöttem azóta, hogy a teherautó kulcsát lecseréltem a buszéra.

Például a közel nyolc évnyi fuvarozásomat végigkísérő bögrém még megvan, a kanalamnak még a volános időszakban kelt lába. Érthetetlen. Hagyján hogy kiveszik a poharamból, mert kivételesen nem mások dolgát kavarják indokolatlanul, hanem a koffeinjüket, de hogy elfelejtik honnan van, mitöbb valamelyik még magáévá is teszi...
(Nem kell csodálkozni, annak a társaságnak egy része még nálam is furcsább figurákból állt. A volt górém szokta mondani, hogy bárki, aki pszichológiából kíván egyetemi képesítést szerezni, annak a diplomamunka itt hegyekben áll.)
Szóval a feledékeny ex-kolléga biztos valami ereklyére vágyott... Abban a kanálban több km gyűlt össze 4-5 év alatt, mint nekik a 10-15-20 éves pályafutásuk során... De ugyanígy járt egy plüss csigám, amit anno valamelyik buszban elhagytam egy este. Két nap múlva hiába kerestem, kérdezgettem bárkit... Azóta is kergetem a google-t, hátha ráakadok, kinél szerepelt ilyesmi egy méhészeti kiállításon, de nem igazán találtam. Viccesen nézett ki: Méhcsíkos csiga, mókus jellegű fejjel és két, csápszerű képződménnyel.

Mindig mosolyt csalt az arcomra, amikor itt-ott meg kellett hallgatnom a nagy öregeket, hogy mert ők 20-25-30 meg 40 éve a pályán vannak (mi meg taknyos kölökként sehol sem vagyunk). Van köztük olyan, akinek már megfogalmazták: elfecsérelt idő volt, egyetlen percet sem kellett volna... Nem aratott osztatlan sikert a beszólás... Szóval ezek az emberek, a nagy öregek a 30-40 évük alatt összegyűjtöttek 500ezer km körül (van aki esetleg kicsit többet is). Itt helyben, olyan környéken ahol felnőttek, éltek/laktak.
Mi meg ismeretlen vidékeken és országrészekben, perverzebbnél perverzebb helyszíneken és manőverekkel tarkított útjaink során ennél is többet. 2011-2012 furgonozás, heti átlag 2800 km, ez cirka másfél év alatt becslés alapján legalább 210ezer km. 2013-2018 havi átlag 7ezer km, ez alsó hangon 420ezer km. Nem itt a városban, hanem szerte Európában. Volt ebben elvetemült horvát vidéktől zergeb*szott észak-szlovákon át eldugott cseh falvak környéke, ausztria/németország/franciaország szinte minden négyzetkilométerje, Párizs közepe, tiroli hegytető szeptemberben hólánccal és 40 centi hóval, holland teteje a nagyvíznél, Amszterdami qrvanegyed, belga, dánia közepe. Esőben, hóban, télen-nyáron. Többször voltam ismeretlen/idegen tájakon/helyeken mint kétszer ugyanott.
Ez az általános kép a nemzetközi túrázásról. Ettől vadabb is van (amikben hála az égnek nem volt részem), amikor körbemászkálod a keletet, folyamat angolba mászkálsz, svédország, spanyol, portugál. Mondjuk ez utóbbi kettőbe ellátogatnék, de ha lehet inkább utasként valami repcsin, mégis csak gyorsabb mint tachográfos autóval.

De én irigylem őket, a nagy öregeket. Azért, mert nekik a 30-40 év alatt összesen nem lehetett annyi kihívásuk (értsd amit a hátad közepére sem kívánsz), mint ami nekünk kb éves szinten jutott.

Szólj hozzá!

Offtopik

2020. augusztus 20. 21:11 - bthomyka

Nem jóbarát az Opel gyár Z22YH motorja (2.2 benzin, Signum és Vectra C). Azok alapján merem ezt így leírni (a mérnökök anyját üdvözlöm), amiket olvastam róla, miután ebben az évben az autóm többet állt mint egész életében (2004-es évjárat), illetve többször volt szervizben (meg van most is), mint bámelyik húsz éves ótvar olasz hulladék.

De mint tudjuk, egy autógyártó nem hibázik, kizárt hogy náluk konstruckiós hiba vagy mérnöki ballépés keletkezzen. Hát figyelj. Amikor egy egész típusból ötletszerűen darabokra törve lehullik a vezérműláncot feszítő műanyag(!) szar, amit egyébként fémből is tevezhettek volna, vagy a közép- és keleteurópában lévő üzemanyag összetétele miatt egy halom szirszar hamarabb öregszik el mint kellene, bizonyára Te is ezt gondolod.
A C5-nek van egy szériája, amit csak nyugatra adtak el, mert abban is vannak hasonló üzemanyag-jellegű problémák, amikkel a gyártó képben volt. Manapság ezeket hurcibálják be és adják el itthon (is), a kedves vásárló meg pislog amikor egy-egy hiba 300-400ezer Ft-jába kerül, meg két nap mire szétdöntik az autóját...

Nálunk húsvét előtt kezdődött, a tankban lévő szivattyú megdöglésével. 13ezer pénzért kukáztam egy bárdi sajátmárkást, 4 hétig vártam hogy a kérésemnek megfelelően a karosszériás leszedje a fél alját meg a tankot a cseréhez. Ehelyett a baromja kicibálta az addig patinás rendben lévő hátsó üléseket (összeolajozva a retkes ruhájával a gyári huzatot), majd a szivattyú cseréje után ritka szar módon hányta vissza a hátsó üléseket... (ne legyél idegbeteg, ne tépjed le a fejét, ne...)
Tény hogy ez nem a gyár hibája, hacsak az nem, hogy nem mindenkinek egyértelmű, hogy egy szintben előre csúszó ülésrendszert hogy a f*szba lehet kiszerelni a szomszédos műanyagelemek összekarcolása nélkül, meg hogyan lehet visszarakni úgy, hogy a támlák meg a C oszlopok között újra a gyári (egyenlő) távolság alakuljon ki....
Természetesen megdícsértem a delikvenst, majd közöltem hogy az általa kért 25ezer helyett 40re gondoltam, amikor úgy kértem a cserét ahogy kértem. Nem így tett, ráadásul még plusz melót és költséget generált, szóval megkértem hogy ne haragudjon, de a qrva nénikéjét. Igen nagy hiba volt részemről, hogy a lányomat küldtem fizetni az autóért. Ha én megyek, a pénzt a földről szedi össze a fogaival együtt, ebben nyugodt lehet mindenki.

Nem autóztam két hónapot sem, újabb meredek probléma: nincs teljesítmény (155 lóból lelépett 100), negyvennél többet az istennek se, azt is fél óra kínlódás és padlógáz után harmadikban... Mintha egy henger nem menne...
Három jóképességű nézi, olvassa. Gyertyacsere (4400), a probléma fennáll. Gyújtótrafó (50ezer), a probléma jelen van. Akkor elvtársak nincs mese: nagynyomású szivattyú (300ezer). Itt kezdtem el sikoltozni. Mert ettől tartottunk, ezt gondoltuk a legrosszabb eshetőségnek. Az ex-opeles szúrta ki a problémát. Ő már sejteni vélte de nem akart hinni a szemének, mikor műszerrel rámért hatszor is: az elvárt teljesítmény nagyjából harmadát adja le a szivattyú... Ez egy igen drága manőver, de nem kért egy vasat sem a mérésért.
Ne legyél idegbeteg, hogy egy saccperhas 50ezer Ft-ból előállított -és állítom hogy konstrukciós hibával megáldott- szart 300ezerért adnak. Magyarázat egyszerű: amikor erre szükséged van, az az autó már legalább 15 éves, amihez amúgy sem szeretsz gyári alkatrészt venni (amíg az utángyártott annak a harmadába kerül és pont ugyanolyan jó...), ebből meg nincs utángyártott (még a végén az is gyártási hibás lesz...?), hát akkor szipkázzál csak.

img_1683.jpg

Nagyritkán találni bontottat 50 körül, de ki tudja meddig mész vele. Lehet hogy a következő kereszteződésig, lehet hogy még tíz évig.
Szóval ebből a szarból a 2004-es Signumoknál menet közben két félét gyártottak (miért nem lehetett évjáratváltásnál változtatni, minek kell megbangítani az embert...?). Az egyik a méltán jóhírű Bosch (a 20 éves asztrikusomban ilyen gyújtótrafó volt, mással nem helyettesíthető, hármat cseréltem hat év alatt), meg a Continental. Nekem ez utóbbi adatott meg. Hogy érezzük, az élet hogyan ki tud szúrni emberekkel: Contiból egy rohadt darab nincs bontottban... Gyári új meg ugye 300... Édesanyád sírjára kispajtás. Ám németországban valahol a 43-asban van egy manus, kimondottan ilyen szivattyúk felújítására állt rá. Három féle árajánlata van, a plafon 550 EUR... plusz odaposta, bevizsgálás, visszaposta. Értelemszerűen a bevizsgálás során derül ki, hogy melyik összeget kell utalni a szivattyú kiváló működéséhez.

Amennyire szerettem az Opelt, most rohadtul megutáltam. Végre kukáztam a lányomnak két éve egy kényelmes nem túl nagy, nem túl kicsi, viszont biztonsági felszereltséggel telirakott autót, aminek az alja nem rohad (meglestük), nem kérdez ha menni kell, hát nem ráfaragok vele...?
Bakker. Egymillió kettőért szerintem egy hatos 2.5-ös td kombi audit kaptam volna felújított automataváltóval. Mondjuk nem lett volna hat hektárnyi hely a hátsó ülés meg az első ülés támlája között mint a Signumban, de a fenekemet pont ugyanúgy kinyalta volna kényelemben mint ez.

Még az első hetekben poénkodtam, hogy tanulóautónak vettem a kölkömnek egy 155 lovas 4.5 méter hosszú 2.2 benzines autót... Megnyugodhatsz, hogy ebben nagyobb eséllyel marad életben, mint egy alsókategóriásban. Persze mi sem ezt kerestük, hanem 4es golfot, ötajtós hármas audit, vagy ilyesmit. Amit meg találtunk, abból az amúgy sem alacsony vételáron felül hiányzott még 400-500ezer Ft...

Mindegy, ez maradt mint életképes megoldás, ugyanis mindegyik más autóval kapcsolatban különböző fenntartások keletkeztek. Ami pedig ezt illeti, a bánatos Isten se tudta (hát honnan tudtuk volna), hogy ennek a nyomorék Z22YH motornak mennyi baja lehet.
A gyártó -amennyire én tudom- egyetlen darabot sem hívott vissza, hogy hát elnézést kér....

Szólj hozzá!

Elvesztett kontroll

2020. augusztus 20. 20:20 - bthomyka

Legutóbbi (immáron elérhetetlen) bejegyzésem néhány helyen böcsülettel kiverte a biztosítékot. Hol okkal, hol joggal, hol mindkettővel. Hogy volt-e olyan, ahol ok és jog nélkül, azt még nem tudni, ilyen jellegű megkeresés eddig nem érkezett (az oldalon a beköszöntő bejegyzésben írt e-mail fiók várja az esetleges kifogásokat, vitatkozni csak érvekkel lehet). Ott ahol okkal és joggal, az elrendezettnek tekinthető. Amint tudok újra ülni, azt jelzem mindenképpen.

De hogy addig se legyünk itt tartalom nélkül (mert hát a legráérősebb időben nem toltam ide semmit, pedig lett volna téma), válaszolnék a mostanában egyre többször nem kevés cinikussággal feltett kérdésre. ("sok barátod van...?")

Röhejes hogy ezt a kérdést csak olyanok teszik fel, akik nem ismernek, csak láttak egyszer, vagy beszélgettünk 5-10 percet... Igen, vannak.
Úgy tíz éve kezdtem el úgy élni, hogy igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani, azt fenntartani. De ha úgy ítéltem meg, hogy erre valaki nem volt kíváncsi, én nem erőltettem. Eszem ágában sincs. Több mint húsz évet úgy éltem le, hogy hosszú idejű kapcsolatok, amiket én naívan barátságnak hittem és úgy építgettem, addig tartottak, amíg a delikvens hasznot látott vagy hasznot húzott belőlem. Soha nem állítottam hogy könnyű eset vagyok (asszem a második találkozáskor a mostani górém vágta le egy pillanat alatt, sokan viszont akkor sem hitték el ha ezt külön jeleztem, mert felmerülni látszott az igény). Ahogy viszont öregszem, egyre jobban kezdek kifogyni türelemből, bölcsességből (bár ez utóbbiból szerintem nem sok volt amúgy sem)... Hát a hülyeségből nem, ez valószínű végig kíséri az amúgy sem egyenes életemet. Vannak dolgok amik állandó jelenlétébe már belenyugodtam, némelyik irányadó/iránymutató hatást gyakorol a jövőre évek óta. Van olyan ami már 20 éve. Ezek ellen tenni nem tudok. Te sem, más sem. Azt hiszem erre mondják: ezt dobta a gép, ez van/volt megírva.

Szóval azon kapcsolatok meg a "bedőlésük" arra késztetett, hogy változtassak. Megtettem, azóta az életem a korábbi időszakhoz képest nyilván másképpen alakult - némi hátránnyal, némi előnnyel. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak azok, akiket bármikor felhívhatok, vagy bármikor beállíthatok hozzájuk, nem pattintanak le. Koffein, beszélgetés, egymás ugratása, #bontsegysört, meg ilyesmik. Ők soha egyetlen másodpercig ki nem használtak, segítettünk egymásnak amiben csak tudtunk, ha szükség volt rá és megtehettük. Egyikük kétszer is "adott kenyeret", mindkét esetben cirka egy éven át ment ez a közös szekér. Ő mondta valamikor, hogy velem azért jó hétvégén italozni, mert utána hétfőn reggel nem a haveromra nézek, hanem a górémra. Nem lehetetlen, ha az ember tudja, mit hova tegyen, mit hol és hogyan kezeljen. Az is igaz, hogy volt olyan főnököm, aki egy ilyen italozás után kicsit többet engedett meg magának verbális kommunikáció szintjén és fizikai kontaktusok terén, ami aztán rövidesen hozta magával a konfliktust, meg némi papírmunkát. Két órányi beszélgetés után még maradtam vagy fél évet mielőtt tovább álltam.
(említhetném még J. Beam és J. Deniels urakat is, akik 0.7 vagy 1 literes kiszerelésben szoktak megjelenni a nyilvánosság előtt, nálam a hűtőben pedig jelen vannak, készülve bizonyos beszélgetésekre, vagy egyszerűen csak magányos pihenésre egy szivar társaságában)

Az igazi barát az, akit ha felhívsz hajnali kettőkor azzal, hogy megöltél valakit, nem üvöltözik, csak egyetlen kérdést tesz fel: ásód van, vagy vigyek én...?
Ezt a státuszt eddig egyetlen embernek sikerült nálam elérnie az elmúlt 10 évben.

Stílus. Nálam a helyzet határozza meg, amibe kerülök. Sokan nem szeretik ha elragad a hév, nem értik miért kell ez. Gyomorfekély ellen eddig bevált. Illetve szolgálhat némi nyomatékként is, illusztrálva hogy a "mennyire borított ki" 10-es skáláján uszkvekábé hol helyezkedik el a történés.

Téma. Az mindig van. De eddig úgy voltam, hogy amíg nem jön össze egy témán belül a megfelelő mennyiségű alapanyag, addig nem fogalmazok egy mondatot sem. Most, hogy átestem a ló túloldalára, ami után kimérték a fejadagomat, ez kissé behatárolja a mozgásteremet, de nem lehetetleníti el ezt a blogot. Bejegyzések biztosan lesznek, viszont más ritmusban.
Korábban gyűjtögettem a paripáról meg a komfort nyújtotta élvezetekről és élményekről, de attól tartok hogy bizonyos okokból az ilyen jellegű bejegyzéseket mellőznöm kell. Hidd el, sajnálhatod hogy ezekről lemaradsz.

Egyetlen pozitív hozadéka a már nem elérhető bejegyzés utáni nem kívánt végeredménynek egy felfedezés:
Fentebb zárójelben említett urak kiváló harmóniában vannak 1/3 kólával és 1/3 almdudlerrel. Kellemes ízvilág, viszont meglepő módon ebből az együttesből a szájzsibbadásig a korábban megszokotthoz képest többet kell/lehet fogyasztani. Attól tartok, hogy mire rájövök a miértre, nem igazán emlékszem mit kerestem és hol...

Szólj hozzá!

Éljünk a hobbinak is néha

2020. augusztus 10. 06:50 - bthomyka

Elég régen volt bejegyzés...

Elkezdtem kereskedni reklámkamionokkal (minikamion.hu). Volt itthon bőven, meg még vettem két körben németországból is. Anno úgy terveztem, hogy ha egyszer ennek az Istennek az idejében nekiállhatok vasútmodell terepasztalt faragni, oda szuper lesz dekorációnak... Mégis csak olcsóbb mint a Herpa/AWM cuccok ;)

A sors úgy hozta, hogy Herpa és Kibri cuccokból vásároltam egy német cimborámtól. Neki baromi komoly a felhozatal, cirka 700 modell, plusz egy hatalmas családiház kétharmadában diorámaszerű asztalok, kisebbek és nagyobbak egyaránt.

Szóval a felhozatal egy része, amiket vásároltam:

img_1008.jpg

img_1446.jpg

Ahogy a képeken látszik, elkezdtem farigcsálni valami layout félét. Ez valahol a dioráma és a terepasztal közé sorolható, bár mindkettő sokkal sokkal igényesebb munkát követel mint amit én produkálok.
A képek készítése két hónapja történt, azóta a szobában U alakban már áll a váz, amire a 2cm vastag XPS táblákat rakom, melyekre (megfelelő alapozás után) rákerülnek a cuccok.
A fő téma a daruzás, a közúti szállítások, építkezések, egy kevés vonatozással. Az első komoly daruzás egy aquaglobus volt. Ezt még akkor szültem meg, amikor megismertem ezt a fajta modellezést egy német internetes fórumon. Szinte mindenki szélturbinát állít, mert az a menő, a divatos, meg jó drága is. Jól elhúztam a dolgot. A talapzat elkészülte után pár hétig hagytam gondolkodni mindenkit, majd fotókkal mutattam be, mi kerül rá és hogyan... Megnéztem volna a csalódott arcát azoknak, akik szélturbinát vártak... :)

Maga az asztal egy iparterületet fog ábrázolni, de nem mondhatjuk hogy valami létezőnek a modellezése, hiszen nem így álltam neki. Teljes mértékben fantázia, hely és alapanyag függvénye az építkezés.

Mint mindenféle modellezős történetben, itt is igaz hogy időnként az egyház pénze sem lenne elég, valamint az, hogy a használtpiacon vagy nem találok amit keresek (pótkocsik, épületek, daruk), vagy csak akkora pénzért, amiből újat is lehet kukázni, azt meg úgy festem összerakás előtt ahogy akarom.
Természetesen amit eddig kéz alatt vettem, az mind Ausztriából vagy Németországból származik. Idehaza ugyanis másfél-kétszeres áron óhajtanak eladni emberek igen sok dolgot... Gondoljunk csak bele a Fuggerth által gyártott Szili mozdonyra, amiért 80ezreket is elkérnek néhányan, pedig a több mint tíz éves konstrukció kurvára nem ér többet egy huszasnál. Ja mindegyik keveset futott meg vitrinmodell, de ha volna benne üzemóra, lehet hogy pislognánk, mert a korábbi hat gazdájánál futott összesen 488 órát. R-go elkopott alkatrészek, elöregedett elektronika.

Idehaza egyes Herpa cuccokért 8-10-15ezreket elkérnek (3-4-5 éves cuccok!), amiket kicsit nyugatabbról 3-5ezer Ft ára euróért simán meg lehet szerezni. Nyilván nem egyesével kell kintről vásárolni a postaköltség miatt (akár 16 eur), így azt mondanám, hogy 10-15 modellnél már megéri.
Amiket én vettem (41 kamion, 8 pótkocsi, 8 daru), azok két körben érkeztek. Az első postán, a maradékért Linzben találkoztam emberünkkel. Megérte a 12ezer Ft ára üzemanyag, az egész cullang értéke nagyjából 300-400 euró közé tehető.

Mi a különbség? Hát odakint ez hobbinak minősül, idehaza meg megélhetésnek :D

Hogy ontopik is legyek:
Csodálatos és meseszép növényzetet produkál Evenich Gábor. Kurva drága, de annyira igényes, hogy a fotókon igencsak valóságosnak tűnik! Fel is írtam a bevásárlólistára fűszőnyeget, bokrot és fát, amikből tőle szeretnék vásárolni a jövőben (egyszerűbb és gyorsabb mint saját magam bohóckodjak ezzel). Utóbbiból talán tudnék valamit fabrikálni én is, de jelenleg minden szabadidőm az alap építkezésre megy el. Egészen addig, amig az alaplemezeket nem borítja XPS, azokon nem rajzolódnak ki a sínek, utak és tervezett épületek helye. Csak ezek után próbálkozom ezzel...

Tanácsom azoknak, akik hasonlóval indulnak el:
Legyen koncepció! Nekem nem volt készen, ami volt, az meg nem ekkora birodalomra született. Azaz menet közben háromszor bővült és változott a felállás. Szóval ha megvan fixen a használható hely, akkor szülni kell koncepciót. Rajzolni, jegyzetelni orrba-szájba, mert két hét múlva a három tonnányi ötlet harmada köddé válik.
Rohadt sok csalódás fog érni. Egyrészt a beszerzések körül, másrészt a kivitelezésnél. Nem tétel a dekorléc (fenyő, balsa és társaik), csemperagasztó (utak, placcok), Pattex faragasztó, Dekorkarton. Nálam a kavicsozás az akvarisztikából származó anyagokkal történik, kizárt hogy 20 dekáért adjak 3ezer Ft-ot (ennek feléből 5 kg-t vettem). Műanyag tárolódobozok, szükséges méretűek. Ezek egymásra pakolhatóak a bennük lévő cullang sérülése nélkül. Makettfesték és ecsetek ha kis felületeket pingálunk, spray ha nagyokat, vagy több mindent ugyanarra a színre szeretnénk...
A legfontosabb: nézelődjünk youtube-on és facebook-on, ki mit hogyan csinál. Ezen tartalmakból sokat tanulhatunk.

Jövök még a témával :)

Szólj hozzá!
Címkék: hobbi tanul

Kv?

2020. március 19. 10:28 - bthomyka

Szoktam kérdezni, miután fogalmazzunk úgy hogy koffeinfüggő vagyok. Pár éve ugyan megfeleztem a napi adagot, meg elég régóta jól nyakon vágom hideg tejjel (a hideg kávét meg főleg), de még így is 4-5 elpattanik egy nap.

Ez a rövidítés mostanában új hangulatot vált ki mindenkiből. Amíg az ország egyes részein a tömegközlekedési járműveken a pilótát elszeparálták napok/hetek óta, addig itt mifelénk nem igazán. Amíg mindenhol máshol megállt a buszvezetőnél való jegyvásárlás lehetősége, itt még csak most szülik meg.

A mi buszainkon is van újítás: a 4 első ülés támlája piros-fehér szalaggal és egy figyelmeztető olvasmánnyal van elzárva. Elmondanám, hogy amint meglátja a COVID-19 ezt a szalagot, akkorát fékez a busz folyosóján mint az állat. Engem meg kiröhögtek a kollégák és ismerősök, mikor a kérdésre válaszul azt mondtam, hogy kiragasztottam az ajtókra egy behajtani tilos tábla képét, melyen a piros karikán belülre belerajzoltam a COVID-19 feliratot.
Jelezném hogy eddig bevált...
De komolyra fordítva: napi két kanyart megyek, azon túl nem bandázok (hetek óta), hanem húzok haza és itthon teszek-veszek. Ezen a héten reggel és délben megyek 1-1 kört, szóval nem sok időm meg kedvem van traktorozni. De ahogy eddig minden hétvégén, ezután is ez lesz a szórakozásom.

Sorra térdelnek le a magyar cégek, mi még megyünk. Ki tudja, meddig... Aztán hogy ha megállunk, miből lesz kenyér, még a tököm se tudja. Mindenesetre megmosolyogtató a kormányzati intézkedés, miszerint a hiteltörlesztési moratórium egész évben tartani fog, plusz a hitelfelvételen puhítanak is... Hajrá, hiszen amint kitisztul az ég, a törlesztők emelkedve fognak visszatérni, plusz aki még ezen felül igényel és kap hitelt, pár évig szopni fog rendesen.

A bevásárlási pánik irdatlan, már egy 51 éves fószer megámadott egy bolti eladót. Gondolom a következő fázis az lesz, amikor két másik marha vásárló összeverekedik azért, hogy melyiknek lehessen egyel több csomag szárítottlófasz a kosarába... De most komolyan, tényleg fel kell vásárolni egy családnak 20-30 kiló csirek/disznóhúst...? Hát felőlem tegye, de ha következő hónapban nem lesz miből feladni a csekkjeit, ki ne merje nyitni a száját... Mert munkahelye nem valószínű hogy lesz, az is biztos.

Szólj hozzá!