Bizonyára nem leszek túl népszerű az ilyen jellegű bejegyzésekkel, de pont ugyanúgy vagyok érdektelen ebben, mint az ilyen bejegyzésekben taglalt állapotok felé az érintettek.

Emberek, kezdünk kifogyni a jóérzésből... Képzeljük el, milyen érzés lehet nekünk az, ha valami oknál fogva a buszon felejtünk ezt-azt... Mikor feleszmélünk, a busz már sehol nincs, nekünk meg kezdődik a sovány malac vágtája. Vagy rohanunk a buszpályaudvarra (végállomásra), vagy esetleg telefonálunk a forgalmistának. Eközben embertársaink egy része az autóbuszon talált dolgokat simán zsebrevágja. Fel sem merül egyesekben, hogy adott esetben milyen szar lehet a szenvedő félnek, mondjuk telefon vagy pénztárca nélkül, esetleg egy gyereknek a kedvenc játéka nélkül... Nem feltétlen a pénzben kifejezhető értékre kell gondolni, igaz egyes esetekben nem elhanyagolható az ilyen "káresemény"...
Az is igaz, hogy nálunk egy komplett fiók van tele az elhagyott (és hetek/hónapok óta nem keresett!) telefonokkal, bérletekkel. De nálunk várakozott már a tulajdonosára pulcsi, esernyő, női táska, sapka, kiskabát is.
Minden esetben, amikor valaki a buszon talált tárgyat átadja az autóbusz vezetőjének, vagy a forgalmistának, az biztosan visszajut annak gazdájához, feltéve hogy a szenvedő alany jelentkezik is érte.
A minap egy kisgyereknek sikerült elhagynia a kedvenc játékbuszát, ami azóta még nem került elő. Értem én, hogy megtetszett a megtalálónak, csak azt nem, miért nem érezte át a gyerek bánatát... Mert ugye egy játékról beszélünk, ebből következik hogy egy gyereknek hiányzik. Egy gyerek pedig nem fog túllépni a problémán úgy, mint egy felnőtt.

Az egész ország sajtóját bejárta a hír (meg még egy videó is létezik) arról, hogy egy autóbusz vezetője hogy úgymondjam "szituációba került" a kedves utassal.

Ami előfordulhat bármikor, bárkivel. Az apropót az adja, hogy a fél ország (ha nem az egész) a buszvezetőt (meg a buszvezetőket úgy általában) köpködi, pedig lehet hogy nem ő titulálta seggfejnek az utast, hanem fordítva. Megreszkírzom, ha a MVK-nál bárki az utast szidni meri, annak a munkáltató valószínű leszabja a fejét. De minimum kibaszkodják az ilyen gépkocsivezetőt egy pillanat alatt.
Jelezném, hogy nem csak kósza hírek szerint van Miskolcon rend, fegyelem, derékszög-párhuzam a közlekedési vállalatnál.
Ezek alapján pedig kétlem, hogy az autóbusz vezetője a köz által elítélhető lenne, személyes véleményem szerint pedig ha már az utas seggfejezi (uram bocsá' kurva anyázza), tökmindegy hogy milyen stílusban szól vissza. Arra most nem térnék ki, hogy izomagy utastársat mi vezérelte, mikor viselkedésével másokban félelmet keltve lódult meg a buszvezető irányába... Miskolcon kevesebbért is lehet bíróság előtt ácsorogva magyarázkodni.
Tessék szíves lenni jól meglesni a videót, akár többször is. Egyetlen emelt hangot nem hallani a kollégától, míg a vérig sértett utas a kölke és más füle hallatára beszél úgy, ahogyan.

Akik pl azon lovagolnak, hogy vajon miért ne ihatnánk a buszon... Hát az egy dolog, hogy esetleg feltakarítunk utánad. De mi van akkor, amikor fogunk egy gödröt, vagy fékbe kell tiporni? Te megfulladsz, a fejfádra meg majd ráiratjuk, hogy "de hát 38 fok volt"...?

Elég sok ember rendelkezik különböző képességekkel, amikkel mások nem. Ilyen lehet például a szájról olvasás. Én még eléggé kezdő szinten vagyok, de kitartó... :D

Nyilván nem szakértőként állok a témához, csak a napi használat alapján ítélem meg az általam hajtott autókat.

Nálunk 3 garnitúra Credo van, az egyszerűség kedvéért csoportosítsuk őket a rendszámuk eleje szerint:
LNV, LUU és LZS (ilyen sorrendben érkeztek egyébként).
Amellett, hogy mindegyik BN12, mégis van eltérés dinamikában, fordulékonyságban még a garnitúrákon belül is, a garnitúrák között pedig a fék kezelése, kezelhetősége az ami szerintem alapvetően különbség. Maga a vezetés élménye (legalábbis szerintem) páratlan, kihagyhatatlan.

Nem azért, de 7-8 éves árufuvarozói ténykedésem során egyszer sem sikerült gázolajban fürödni. Az autók tankolása mindig problémamentes volt, leszámítva hogy rühellem a gázolaj szagát a kezemen, így 2-3 hetente cseréltem a tankolókesztyűket (és még ez után sem győztem kimosakodni).

Az autóbuszainkban lévő nyomkövető és utastájékoztató technika mint elgondolás nem rossz, de a kivitelezés nem feltétlen korszerű, az üzemeltetés mostanában meg hanyag. Főleg, miután a technikát korábban "rugdosó" srác lelépett a cégtől. "Kár érte, kiváló ügynök volt." Ugyan megoldották házon belül a kérdést, ez viszont arra sarkalt, hogy üzenetet hagyjak a frissen kinevezettnek: már egy hete a mamádra gondolok.

Némi hezitálás után úgy döntöttem, hogy vések pár sort a vonalakról is. Még elmélkedem, hogy adott vonalhoz tartozó sztori(ka)t milyen "releváns" címmel lássam el, hiszen itt mindig történik valami, mint a Fehérvár Áruházban... :)

A tanfolyam ideje alatt minden munkanapon kitartóan (de okosan) jelen voltam, mászkáltam a vonalakon, néztem, lestem, tanultam. Volt hogy mástól, volt hogy más hibájából tanultam. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy fejben idáig eljussunk, megérte minden nap jelen lenni. Ugyanis amíg "civil" ruhában ülsz a buszon, hallod ám, hogy mit beszélnek a népek a cégről, a buszról, a pilótáról. Jönnek a rövid sztorik, amik főként negatívan minősítik a pilótát, mert mondjuk bunkó, vagy hirtelen fékez, rácsukja az ajtót, nagy lendülettel indul el... Tény ugyanakkor, hogy van olyan utas, aki meg maga keresi a problémát, az összetűzést, ő az aki a beszólásaival megalapozza a pilóta napját. A civil ruhát azért írtam, mert úgy egy hónapja költöttem egy kevés lóvét sötétkék nadrágra, fehér ingekre (az énykk-s nyakkendőmet meg fogadáson nyertem), s miután "szépruhában" ücsörögtem a buszokon, valahogy nem lehetett hallani ilyesmiket, nem is értem, miért...

Kérdezték tőlem sokan, idén márciustól. Álljon itt egy kis összefoglaló:

Kezdeném azzal, hogy az árufuvarozói "pályafutásomat" 2011-ben kezdtem, mely évben először vetődött fel a gondolat, hogy "ha nagy leszek, buszos leszek".