Buszos blog

Élmények, kalandok, mit, miért, hogyan, kivel.

Credo BN12

2018. augusztus 17. 08:23 - bthomyka

Nyilván nem szakértőként állok a témához, csak a napi használat alapján ítélem meg az általam hajtott autókat.

Nálunk 3 garnitúra Credo van, az egyszerűség kedvéért csoportosítsuk őket a rendszámuk eleje szerint:
LNV, LUU és LZS (ilyen sorrendben érkeztek egyébként).
Amellett, hogy mindegyik BN12, mégis van eltérés dinamikában, fordulékonyságban még a garnitúrákon belül is, a garnitúrák között pedig a fék kezelése, kezelhetősége az ami szerintem alapvetően különbség. Maga a vezetés élménye (legalábbis szerintem) páratlan, kihagyhatatlan.


Alapjában véve a busz jól manőverezhető, cirka két kormányfordulattal kitekered az első kerekeit. Az automata sebességváltó némelyikben tanulékony, azaz igyekszik felvenni a vezető stílusát. Az LUU-sok között van egy, amelyik az ajtófék kioldása után akkorát rúg a buszon, amit az álló utasok is megéreznek. Van még egy-két másik Credo-ban hasonló váltóprobléma, állítólag "újraprogramozással" orvosolható. Lenne, ha nem szökőévente hívnák Szentgotthárdról a mókust, aki ebben nagy ász. De van olyan buszunk, amiben meg olyan lusta a váltó, mintha kő-papír-olló alapon döntené el, mikor kapcsoljon felfelé. Visszafelé viszont túl hamar, ennek következtében szintén érezhető nem is akármilyen lassulás.

 

Hogy mennyire el lehet szúrni vagy a tervezést, vagy a kivitelezést, arra a legjobb példa a hűtővíz kiegyenlítőtartálya...

img_0026.JPG

A tartály alján egy húsz centis cső nyúlik kifelé még egy túlnyomásos kupakkal, ezen keresztül már kannázható bele a lötyi, bár az ajtó annyira akadékban van, hogy öntözőkannával improvizálni kell, kétliteres flakonokkal meg időrabló.
Egyébként a 260(?) lóerős motor némelyik buszunkban annyira dinamikus, hogy egy lámpánál a zöldre váltáskor meg lehet szégyeníteni a személyautókat... A Credo buszaink 80-82 km/h-nál szabályoznak le, de egyes pletykák szerint van amelyik 92-nél.

Egy keveset a fékről... 
Az LNV-sek féke irdatlan kemény, nehéz a szükséges fékhatást úgy elérni, hogy ne bökjön le a busz, de azért lassuljunk is úgy ahogyan kell. Van amelyik már a pedál félútján fog, van amelyiket a trepnilemezig kell tiporni. Mindegy melyik formációról van szó, csak fenntartásokkal lehet kezelni az előttünk szabadon lévő helyet (fékút, féktávolság), nem utolsó sorban fontos tényező, hogy az álló utas két kézzel kapaszkodik-e, vagy három ujjal...
Az LUU-sok féke már finomabbra sikerült, de még mindig nem a legzsírosabb. Ezeknél már lehet számolni a fékerő/fékhatás kérdésével meg a 2A/2C napközbeni menetidejének tartásával úgy, hogy utas ne boruljon.
Az LZS-sek fékrásegítője a legjobb. Ahogy nyomod a pedált befelé, úgy reagál az autó. Nem kemény a pedál, nem össze-vissza fog. Konkrétan az említett menetvonalakon a buszmegállóhoz közeledve az 50-es tempóval úgy tudsz lassítani az utolsó kétszáz méteren, hogy mire a busz orra eléri a tábla vonalát, már szinte áll az autó, az álló utasok mégsem estek el. Ezek közül lett a két kedvencem a 148 és 149. Mindkét autóbusz (illetve Credo típusú közlekedési eszköz) kiszámítható megállítási képessége kenterbe veri az összes többit. Ezekkel merek a városon belül dinamikusan közlekedni, az LUU-sokkal csak fenntartásokkal, az LNV-sekkel meg inkább nem "rohangálunk"...

Miután kiskerekes autóról van szó, akik hajtottak már hét és feles vagy tizenkét tonnás autót, azok ismerik az érzést, amikor hallható, érezhető a hamar kikészült első futómű minden mozgó-forgó cuccának zaja, kopogása, kalapálása. Egyszerűen túl hamar kikészül mindenféle mozgó/forgó alkatrész az autó elejében a kiváló minőségű magyar utakon kialakult süllyedésektől, gödröktől. Talán ha a megfelelő minőségű alap lenne a megfelelő minőségű aszfalt alatt, nem süllyedne meg a 14-16 tonnás (össztömegű) buszok alatt a megállókban lévő placc.

Ajtófék. Remek találmány, de az agyonkompjúterizált autók összes rohadék hibáját hozza a Credo is. Ennek ugye az a lényege, hogy amikor ajtót nyitsz (csak a jármű álló helyzetében lehetséges), akkor ez fogja-fékezi a buszt, így az nem gurulhat el. Némelyik Credo-nál ajtózárás után vagy a fékpedálra, vagy a gázpedálra kell lépni hogy ez kioldjon. Ha ennek a vezérlése pl kajaszünetet tart, akkor a busz addig sehova nem megy, amíg le nem szedsz egy b*szást a helyéről. Valamelyik szériába (az ilyen problémák esetére) raktak egy menekülőgombot, amit folyamatosan nyomva 5-10 km/h sebességgel lehet elviharzani a helyszínről a műhelyig. Állítólag egy örökkévalóság, mire a vasútállomásról beérsz a telepig.

Légrugós ülés: jónéhányban már kivénhedt, vagy lent van, vagy fent, köztes állapot nincs. Ha lent hagyod, két kör után mehetsz tetriszezni a csigolyáiddal, ha meg bekapcsolod, élmény a pedálkezelés meg a kormányforgatás. Hátrány hogy az üléstámla csak a bal oldalára raktak kartámaszt (pont oda minek, hiszen közel van a rakodórekesz teteje, a kis kezemet oda is tudom támasztani), a jobb oldalra viszont nem. Maga a "vezetőállás" meg elég szűk lett, így egy hosszabb lábú pilótának az ülő helyzete nem a legkényelmesebb, már ha figyelembe vesszük, hogy ülő helyzetben a térdkalácsok nem a nyakunk körül vagy mellmagasságban vannak a legjobb helyen és pozícióban.
Az állítható kormányoszlop tipikus Iveco. A lehetőségeket gyakorlati szemmel nézve értelme túl sok nincs, ezért soha nem húzom magamra. Nem is keletkeznek rejtélyes lila foltok a bal lábam sípcsontjánál. Ja! a kormányoszlop az üléshez képest (vagy fordítva?) nem középre esik... R-go a gerincvetemedés hosszú távon garantált.
Szép és használható a csáptükör jobb oldalon, érthetetlen hogy a bal felére miért nem ilyet raktak. Ezért sem jön be menet közben levegő a nyitott oldalablakunkon, mert az eléje szerelt tükör ennek akadálya. Az ablaktörlő karokon is látszik a filléres tervezés, ugyanis van olyan szitu, amikor a két kar összeakad, aztán jojóznak hogy ki mozduljon előbb... A szakaszos működésről meg annyit, hogy két törlőmozdulat között akár 12 másodperc is eltelhet, csöpörgő esőben hosszúnak tűnik.

img_0028.JPG

A műszerfalat mikor először megláttam, lehidaltam hogy egy repcsiben nincs ennyi rohadt kapcsoló... Nem vészes egyébként, csak első ránézésre tűnt soknak. Két külön ventillátor képes befújni a levegőt az utasterembe (egy felülről, egy alulról), egy harmadik meg nekünk. Van kapcsoló a tükörfűtéshez, első ajtó fűtésére, teremfűtésre, ajtók nyitására/zárására, épp csak a féklapok, fékszárnyak, illetve a futómű kieresztésére nincs.
Van viszont a légrugós technika kihasználásához "buszbillentő" és szintező gomb... Előbbi a busz jobb oldalát ereszti le vagy állítja vízszintbe utána, utóbbival meg lehet az egész buszt emelni vagy süllyeszteni 8-10 centit. A billentés kiválóan alkalmas az emelt sziget nélküli (azaz préri jellegű) megállókban arra, hogy segítsük a fel- és leszállást a nehezen mozgó idősebbeknek. Azt mondják a kollégáim, addig leszek ilyen jófej, amíg úgy nem marad a busz... Én meg azt gondolom, hogy nem véletlenül rakták bele a technikát, a javítás meg legyen a műhely gondja, ne az enyém. Mondjuk látszik az utasokon, hogy nincsenek hozzászokva, mert ahogy kinyílik az ajtó, már ugrálnak fel is, le is. Pedig látható, érezhető hogy a busz jobb oldala süllyedni kezd. Hátrány viszont, hogy amíg az egyik szériában még az ajtók nyitása előtt lehet billenteni lefelé, a többiben csak ajtónyitás után. Ez utóbbit nem tartom túl biztonságosnak, úgyhogy az ilyen buszoknál meg is kérem a lefelé igyekvő időseket a préri jellegű megállókban, hogy legyenek szívesek megvárni amíg leeresztem az autóbusz jobb oldalát. Aztán vagy figyelnek rám, vagy nem.

A vezetés. Miután ez egy 12 méter hosszú és ehhez mérten nagyobb tengelytávú autó, szerintem felejtsd el (meg egyáltalán autóbusszal felejtsd el) a városon belüli szegélyhez húzódást (kényszeres jobbra tartást). Találd meg a sávod közepét, kanyarodásoknál meg használd ki (ehhez meg ha kell, várd ki!) a szükséges helyet. A sofőr megy tökön-babon keresztül, padkázza a jobb oldali kerekeket, az autóbusz-vezető meg nem. Van köztünk olyan, aki rendszeresen megtalálja szinte az összes rohadt padkát beálláskor, de hogy érezzük: a futófelület szélét pattintja oda, meg a gumi oldalfalát húzza végig rajta. Úgy két hete láttam egy jobb első kereket, aminek a palástja hiányzott, a fémszálak meg vigyorogtak rajta. Egyáltalán nem azt oktatják, hogy ilyen közel megyünk a szegélyhez... Nyilván ha neki kéne megvennie a darabonként 60-70 ropis Conti gumit, elmélkedne ezen...
A közlekedés többi résztvevője sajnos még nem veszi tudomásul, hogy akármerre kanyarodunk, nem célszerű mellénk érkezni és a busz hátsó részénél tartózkodni, ha egyetlen forgalmi sávról van szó, de akkor is kerülendő ha külön forgalmi sávokról beszélünk. Az autóbusz hátulja képes belógni a másik sávba kanyarodáskor, aki pedig pont akkor van ott, az vesztett.

A busz orrát keskenyebbre rajzolták, így amikor vezeted, megtévesztő lehet az előtted rendelkezésre álló hely szélessége (mármint hogy elférünk-e vagy sem...). A 12 méteres hosszúsághoz képest a tengelytáv szerintem teljesen frankó. Hosszabbnak ugye nem volna értelme, rövidebb esetén meg túl nagyot csapna a busz hátulja.
Az első lámpatestek esztétikusak, de "útszéli" izzócsere szempontjából viszont kisegyes. Nem egy buszunkban eltekerve rakják bele az izzókat, így egyes lámpák vagy a busz alját, vagy az előttünk 20 méterre elhelyezkedő toronyház hetedik emeleti ablakát világítják az úttest helyett.

Waeco klíma van a buszok tetején (kivétel hármat, mert azok mostanában kaptak zsír új webasto-t). Szerintem ezek a waeco klímák állóklímák lehetnek, ezért van az hogy hiába javítják őket, folyton eltörik egy-egy cső, egy-egy kábel, elmegy a klímagáz. Amúgy meg 8-10 év után meg nem csoda hogy tönkre mennek. Hogy ki rendelte anno ezt a buszokra, "még nem tudjuk, mert nem vette át a kitüntetést". Ahogy szerintem azt is ki kell tüntetni, aki a buszkönyvbe beírt klímahibát "halasztott javítás" beírásával oldja meg.

A fűtés (ahogy a kollégák mesélik) legalább jó. Ha nem elég a meleg amit a motor felől kapsz, akkor van állófűtés, ami programozható is. Mondjuk én ahova mentem eddig teherautózni, mindig azt mondtam, hogy ha tél van, én nem fázhatok. Ha az állófűtés nem működik, az autó vagy sehova nem megy, vagy legfeljebb hazafelé indul.
Nos, ez itt nem játszik, hiszen amíg az autó önerejéből képes haladni, addig teszed a dolgodat.

Audio technika. A beszerelt rádiók füle nincs eléggé kinyitva, így a jelenleg nálunk népszerű Retro Rádió (100.5 MHz) csak helyenként szólal meg, menet közben meg serceg, a rádió keresgéli a jobb frekvenciát. Akkor is, ha az automata funkciókat (úgy az összeset) kikapcsolod benne. Az utasteremben lévő hangszórókban a Vultron beszél, arra pont elég.

Az utasterem belseje takarítás szempontjából nem a legjobb, ugyanis ahol a vízszintes meg a függőleges találkozik, van ilyen illesztési "küszöb" vagy mi a bánat, ami miatt az oda belerakódott mocskot partvissal, seprűvel nem szeded ki. Az ülések rohadtul kemények, így aki 8-10 percnél többet ücsörögne rajta (pl vonalismeret címszó alatt), az konkrétan kockásra üli a seggét.
Egyébként az egész ülés alapja kemény műanyag, egyes intelligens iskolások imádnak filccel, tollal rajzolni rájuk.
Az oldalsó ablakok még az autóbusz mostani korában is könnyen csúsztathatók, csak elvétve van egy-kettő, ami némi erőfeszítést igényel a nyitáshoz, záráshoz.

Összességében szerintem a városban cirkálni teljesen jók. Megöl a kíváncsiság, hogy a csuklós Credo milyen lehet, állítólag Győrben létezik ilyen. Nem is értem, ha már egyszer létezik, miért nem hoznak ide is legalább egyet. Persze nem kell ide új, 6-7-8 éves is teljesen megfelelő lehet. Talán még gazdaságos is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szombathelyibuszos.blog.hu/api/trackback/id/tr4414175981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.