Buszos blog

Élmények, kalandok, mit, miért, hogyan, kivel.

Hogyan jött az ötlet...?

2018. augusztus 06. 08:20 - bthomyka

Kérdezték tőlem sokan, idén márciustól. Álljon itt egy kis összefoglaló:

Kezdeném azzal, hogy az árufuvarozói "pályafutásomat" 2011-ben kezdtem, mely évben először vetődött fel a gondolat, hogy "ha nagy leszek, buszos leszek".

 

Felugrottam pestre a PAV II.-t megcsinálni, aztán a buszozás elmaradt (akkoriban fél év volt a képzés), hiszen találtam egy furgonos melót, a pénz meg kellett. Ezt úgy egy évig csináltam, aztán egy másik furgonosnál is voltam (két hetet). Összességében jó muri volt, Európa szebbik felét jártam meg (A/D/NL/L/F/B), általában heti 3500-4000 km-t szaladva. Ez azt jelenti, hogy a napi egybefüggő alvási tevékenység ritkán haladta meg az 5 órát. Jó ha tudjuk, hogy még ma is létezik furgonos (cég), amelyiknél még ennyi sem adatik meg. Szóval a furgonozást befejeztem, aztán abszolváltam az első GKI-mat (2013.-ban), majd egy helyi cégnél kezdtem hajtani tachográfos autókat (7.5t és 12t) mint váltó. Ez egy ritka szar állapot, nem igazán lakhatod be a járművet, hiszen mire oda kerülnél, már költözöl is kifelé... Ez a cég egyébként korábban arról volt híres, hogy a tisztességes lóvé miatt bekerülni csak kihalásos alapon lehetett. Aztán hogyan és miért változott ez a helyzet, arra most nem pazarlok helyet. Szóval itt húzkodtam raklapos árut úgy egy évig, majd visszacsalogattak egy korábbi melóhelyemre számítógépeket meg webáruház hátulját rugdosni (mégiscsak ez állt közelebb hozzám). Ez egy évig tartott, majd a kényszerű váltás okán találtam egy fuvarozó kisvállalkozót. Ez egy tök nyugis és rugalmas cég volt, szerettem itt lenni (egy kisebb megszakítás után ugyanide jöttem vissza). A legfontosabb dolog, amire a góré egyik korábbi beosztottja felhívta a figyelmemet: "Ilyen főnököd soha nem volt, nem is lesz".

Aztán elértem azt az állapotot valamikor 2017. nyarán, hogy húzkodja az egytonnás raklapot annak az anyja, amelyik felpakolta ekkorára. Meg hogy hiába értem haza minden pénteken délután/estefelé, olyan qrva hamar hétfő reggel lett... Igaz, hogy ritkán kellett reggel 6 előtt felkelni, meg éjszaka haladni, de a nemzetközi fuvarozásnak több olyan hozadéka is van, ami miatt kezdtem hisztis-nyűgös lenni. Azóta sem értem a kollégákat, akik épp úgy morogtak vagy nyűglődtek ilyenek miatt mint én is, hogy mi a viharért nem kergetnek másik kenyeret... Marha egyszerű ám, ha nem tetszik az, amit csinálsz, keresni kell mást helyette. No de ha ilyenekkel jössz, hogy "mihez kezdjek", vagy "hova menjek", akkor neked tökmindegy, akkor nem is értem, miért problémázol...

Szóval egy kisebb megszakítás után, mikor ide visszatértem, kezdtem besokallni. Na nem a cég miatt, mert ez egy k*rva jó kis cég, jó fej a góré, szeret kezdőkkel is foglalkozni, a lóvé mindig időben van, mindenki otthon parkolászik, stb.

2017. nyár végén, ahol parkolni szoktam, találkoztam pár buszvezetővel, aztán kérdezgettem őket, hogy mi hogyan merre... Ekkor még csak elmélkedtem azon, hogy esetleg avanzsálok buszvezetőnek (mi baj történhet...). Mert ugye -ahogy mesélték-, két nagyon fontos dolog szól emellett:

1. gombnyomásra rakodunk
2. nem ciki ha megd*god a rakományt

Teltek múltak a hetek/hónapok, aztán jól átrágva a kérdést, úgy döntöttem, hogy 2018. nyár végén leszerelek, ősszel megcsinálom a D kategóriát és belecsapok a lecsóba. Ám idén januárban tetőzött a sok nyűg, úgyhogy február utolsó napjával kiléptem, március első hetében -jól átgondolva- aláírtam a két éves tanulmányi szerződést az ÉNYKK-nál. Lehet fujjolni meg huhogni, de nekem ez ugyanúgy jó biznics volt, mint a cégnek. Ugyanis a tevékenységhez szükséges 270ezer forintocskát csak úgy tudtam volna előkukázni, ha tényleg teherautózok nyár végéig. Miután ezt már nem akartam, de buszozni meg igen, miért ne éljek ezzel a lehetőséggel...?

A képzés qrva lassú volt. Maga a kresz-előadás 4 nap, rá két hétre vizsga, aztán közel egy hónap lébecolás, mert az iskola csurig volt buszossal (ofa és magán), de csak két oktató, egy-egy busz, egyidőben meg úgyis csak egy manus tud vezetni... Mindegy is, meglett a rutin, aztán a forgalmi vizsga is, meg a mára jól összezavart GKI is... Csak hogy tudd: alap GKI (akinek korábban a kategóriához nem volt) esetében a tesztlapokon kívül eset-tanulmány (egy vicc), illetve némi vezetés a városban. Konkrétan a GKI a már korábbi vizsgatevékenységekből van összeollózva (kresz, műszaki dolgok, közlekedés), így igazából ez redukálható lenne egy "add a lóvét oszt' menj!" jellegű történetre. Ugyanis a teherautósoknak itt nem oktatnak olyat, hogy mely féle rakományt hol-hogyan rögzítesz, meg csúszásgátlógumi, meg spanifer, meg súlyelosztás, cmr írás, mikor micsoda kinek a feladata/felelőssége, ahogyan a buszosoknak nem tanítanak olyat, hogy mikor hogyan közlekedünk, indulunk vagy állunk meg (ezeket a rutinpályán meg a forgalmi vezetéskor az oktatód tanítja), ahogyan azt sem, hogy mire számíts, amikor nem krumplit szállítasz...

Aztán ahogy összeállt az egész cullang (D+GKI), egy gyors átminősítés után (tanfolyamos autóbuszvezetőből autóbuszvezető) már a harmadik nap kezdtem is, önállóan. Baromira vártam már. Hogy a lelkesedés meddig tart, az függ attól is, hogy pl. a kollektíva milyen kitartóan próbál szocializálni, vagy az utazóközönség milyen rövid időn belül skatulyáz be.

 

Szólj hozzá!
Címkék: kezdés ötlet

A bejegyzés trackback címe:

https://szombathelyibuszos.blog.hu/api/trackback/id/tr2514164203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.